Térdfájdalom okai és kezelése

Fáj a térd, amikor leereszkedik a lépcsőn

És most vádlón néz rám a vádlim A tüdőbetegeknek első helyen ajánlott testmozgás a séta, gyaloglás. Vajon mi a helyzet a lépcsőn járással?

alkohol kompresszorok ízületi fájdalmakhoz

Erről mindenkinek az jut eszébe, hogy ajjaj, az nagyon fárasztó sport. Egy tüdőbetegnek meg direkt a hideg futkos a hátán a puszta gondolatra is. Egy COPD-s, amikor leereszkedik a lépcsőn, szilikózisos vagy egy szívbeteg ne akarjon nyilván lépcsőházi futóversenyen résztvenni nem, kérem, ez nem vicc, van ilyen, tessék csak rákeresni a neten, felháborító, milyen perverz alakok vannak!

Felmegyünk szépen, kényelmesen néhány lépcsőnyit, aztán ha nem esik rosszul, továbbmegyünk, ha kifullaszt, megállunk, pihenünk. Na jó-jó, de mire való mindez? Pironkodva bevallom, hogy ez igaz, mert a fáj a térd mint testmozgás nagyon jól lépcsőzetesen… értik, ugye… beosztható, szabályozható, ami óriási előny. Akinek nagyon kicsi a tüdőkapacitása vagy fáj a térd rosszabb állapotban van, annak nagyon hasznos, ha megnézi ezt a videót.

fáj a térd, amikor leereszkedik a lépcsőn térdfájdalom oka és kezelése

Aki nem tud angolul, kérjen segítséget; megéri, rövid, de nagyon hasznos infó. A lényege az, hogy amikor feltesszük a lábunkat a következő lépcsőfokra, akkor szívjuk be a levegőt és amikor fellépünk, akkor fújjuk ki. A következőkben szó lesz a lábunk erősítéséről és fáj a térd egyensúlyozás szerepéről is mert ha valaki nem vette volna fáj a térd a lépcsőn járás egy elég komoly egyensúlyozó gyakorlat is.

Aki nem hiszi, olvassa el, mit írt Zsolti1 a fórumon egy hosszabb kórházi tartózkodás után: Egy idő után sikeresen, önállóan közlekedtem, erősödtem és lightos sebességel tudtam járkálni; ezen felbuzdulva kimerészkedtem a garázsba -2 lépcső lefelé- és magamhoz vettem, amiért indultam.

Visszafelé viszont nem számoltam azzal, hogy a lépcsőn felfelé az 1 lábam nem fog úgy elbírni, mint a kettő és estem hátra akkorát, hogy a csípőcsontom felszaladt a fülemig. Világos ebből a borzasztó kis történetből kívülről és utólaghogy nem tisztán erő-problémáról volt szó, ha felfelé haladva hanyatt esett. Biztosan nem dőlt előre eléggé, valószínűleg nem maga előtt-mellett vitte a amikor leereszkedik a lépcsőn, hanem hagyta hátramaradni, nem volt felkészülve arra, hogy esetleg nem sikerül a fellépés, amikor vissza kell zökkenni a lentebb lévő lábra, és persze amikor kezdett hátrabillenni, akkor nem engedte el, amit vitt, és persze nem próbált ekkor előregörnyedni, hogy legalább ne hanyatt essen, lefelé a lépcsőn.

Szubjektív válogatás lesz, mert arra koncentrálok, amit most én tartok fontosnak. Azért csinálok személyre szabott manual-t, fáj a térd tényleg nagyon sok az információ. Általános kivonatot pedig nem lehet csinálni, mert mindannyian mások vagyunk.

Amikor fáj a térd | TermészetGyógyász Magazin

Mástól félünk, mást szeretnénk erősíteni stb. Hogy lássunk hozzá? Valószínűleg sokak első ötlete az lenne, hogy hát akkor próbáljunk meg először az első emeletre fölgyalogolni, onnan menjünk tovább lifttel.

Az elgondolás nem rossz, csak az a nagy bökkenő, hogy nem kevés embernek még egy emeletnyi út is túl megterhelő, kifulladva ér fel és abba is hagyja a kísérletezést, mert nagyon kellemetlen. Tessék figyelni, jól megkapaszkodni, például a lépcsőkorlátba, most jön a nagy barbatrükk! Induljunk el fölfelé, közben persze figyeljünk a légzésünkre, aztán amikor kellemetlenné válik fáj a térd dolog, például 6 lépcső után, akkor álljunk meg, pihenjük ki magunkat, slattyogjunk le, nyomjuk meg a hívógombot, amikor leereszkedik a lépcsőn föl a lifttel és otthon nyugodtan veregessük vállon magunkat, hogy kezdetnek ez bizony szép volt.

És igazunk is lesz, ha teljesítettünk annyit, hogy már nehéz lett volna a folytatás és ügyesen elkerültük a túlterhelést is, akkor tényleg megérdemeljük a dícséretet. Másnap, vagy még aznap kis pihenés után nekilátunk megint. NEM határozzuk el előre, hogy most legalább hét lépcsőnyit fogunk tudni megtenni, hanem nagy érdeklődéssel figyeljük mintegy kívülállóként, hogy vajon mi fog történni.

Ha most nyolc lépcső után kell megállnunk, akkor örülünk, ha viszont öt után, akkor tilos szomorkodni. Nem az a dolgunk, hogy hajszoljuk magunkat, hanem az, ízületi hajlító fájdalom megfigyeljük. Amíg nem ismertük ki a testünk működését, hogy tudhatnánk belőle nagyobb teljesítményt kicsikarni? Aztán amikor sikerült egy emeletnyit fölmenni fulladás nélkül, úgy, hogy a kifáradás szinte kellemes és hamar elmúlik, akkor jöhet ugyanígy a második emelet meghódítása.

Ez sem egyszerre, hanem először mondjuk 1 emelet plusz 5 lépcsővel kezdve.

Vajon miért nem fáj a térd ezt magunktól csinálni? Miért nem jut eszünkbe? Erre is tudom a választ első amikor leereszkedik a lépcsőn, magamon figyeltem meg.

Térdfájás fajtái

Azért, mert úgy érezzük, hogy tök hülyén néz ki, amikor valaki fölmegy pár lépcsőnyit, aztán visszafordul. Nekem még most is eszembejut néha, amikor kifogok egy rosszabb napot és egy méretesebb lépcsősor a Várhegy oldalában egyszercsak kezd nagyon hosszú lenni: Ne már, hogy föladjuk, ne már, hogy visszaforduljunk!

Megállok, pihenek, és ha úgy érzem, akkor inkább ledöcögök. Közben káromkodom persze, mint a záporeső, dehát ha hangosan csináljuk, az is csak egy légzőgyakorlat. Szóval ha az olvasót megkérdezik a csodálkozó szomszédok, miért fordulgat vissza a lépcsőn, mondja csak nekik nyugodtan és hetykén már ha képes éppen megszólalni : Miért, maga nem szokta olvasgatni a Tüdősblogot?

Van olyan ismerősöm, aki egyáltalán nem lelkesedik a gyaloglásért, de az utóbbi hónapokban pokémonozás közben már annyit ment, mint Amikor leereszkedik a lépcsőn Csoma Sándor. Saját bevallása szerint a tizedét se csinálná kötelességből. Na de amikor leereszkedik a lépcsőn vissza kijelölt témánkhoz és gondoljuk végig, mit hozhat számunkra a lépcsőzés! Ha önként próbálgatjuk a lépcsőn járást és közben magunkra figyelünk, akkor a kényszerű lépcsőzést jobban fogják bírni a lélekizmaink, javul a gondolatkeringésünk, rugalmasabbá válnak az ötlet-kötőszöveteink.

Amikor önként foglalkozunk valamivel, az mindig kevésbé félelmetessé válik! Márpedig félni nem is kellemes, meg el is hülyíti az embert. És megvan az az előnye, hogy abszolút tetszés szerint választhatjuk meg a lépéshosszat, ha éppen csak annyira telik az erőnkből, akkor léphetünk tíz centiseket is.

Én konditeremben szoktam menni rajta, de a COPD típusú találkozások Facebook csoportban többen tartanak otthon ilyen hasznos szerkentyűt és koptatják amikor leereszkedik a lépcsőn szorgosan. Akinek a péntárcája és a szobamérete engedi, annak ajánlható több szempontból is: nem kell koncentrálnunk arra, hogy állandó tempót tartsunk, a gép gondoskodik erről kevésbé terheli az izületeket, mint a normál gyaloglás akkor is tudunk gyalogolni, amikor rossz az idő kint — esik, fúj, túl meleg van, túl hideg van… ha a sétához lépcsőt kellene másznunk, ettől így mentesülünk aki az utcai sétától szorong márpedig a tüdő- és szívbetegek között nem kevés ilyen van annak ez egy jó lehetőség — bár így talán még nehezebben fogja tudni legyűrni a szorongását… komplikált egy szerkezet az ember, na és még az elindulást akadályozó lustaság is kevésbé tart vissza Ha valakinek nem telik ilyen drága sporteszközre, viszont van mókusa vagy hörcsöge, akkor kérje el néha tőle a kerekét.

Hálás lesz a kis kedvenc, hogy pihenhet egy keveset. Márpedig fáj a térd legtöbb embernek nem a legjobb, de ezen mindjárt segítek, elmesélem az optimális technikát és ezzel majd jól jár a kedves olvasó, főleg emelkedőn fölfelé. Nagyon kellene ide egy videó, de az nincs, ezért be kell érnie a hasonlataimmal és Berni rajzaival. Berni lovasterápiával és Szuszogóblog hozzászólásokkal foglalkozik, amikor éppen nem engem segít ki rajzokkal. Az átlagember járását emelkedőn fölfelé az óra mutatóihoz tudom hasonlítani.

Képzeljünk el valakit jobb oldalról nézve, amint fáj a térd föl egy dombra. Előreteszi a lábát, az alsó lábszára nagyjából függőleges, a combja tompa szöget zár be vele — ha az alsó lábszár egy óra kismutatója lenne a felső meg a nagymutató, akkor körülbelül öt óra ötvenet mutatna ez az óra. A lábak gazdája úgy halad egy lépést előre, mintha a nagymutatót hat órára tekerné előre; az alsó lábszár szinte mozdulatlan, a felső pedig elfordul függőleges helyzetbe. Ilyenkor a combfeszítő izom végzi egyedül az emelést.

Azt hiszem, azért működik a dolog, mert ha így lépünk, akkor a farizom és a combhajlító izom is be tud segíteni az emelésbe, tudniillik ezek tolják előre a csípőt. Amikor nehéz fölfelé menni, akkor a láb előre helyezésekor dőljünk kicsit előre, aztán lépés közben egyenesedjünk ki, de úgy ám, hogy a csípőnket toljuk előre.

Így a felsőtestünk és a felső lábszárunk között is működik egy bicska-mozdulat; a kettőt együtt már inkább colstok-mozdulatnak nevezhetnénk. Fiatal koromban egy túrán tanított meg rá valaki és elég drasztikus volt a különbség, mivel egy hőköm nagy hátizsák is jött mi okozza a csípőízület fájdalmát fáj a térd, szóval a lábaim nagyon hálásak fáj a térd minden kis energiatakarékossági trükkért és velük együtt én is.

Ha nem figyelek oda, pláne, ha fáradt vagyok, akkor csak az őssejt-kezelés artrózis esetén lévő lábbal emelem fölfelé magamat a lépcsőn vagy emelkedőn, a másikat csak fölhúzom, amikor a súlypontom már följebb került. Ilyenkor az egész munkát az elöl lévő láb combfeszítő izma végzi. Figyelem az idős, nehezen mozgó embereket utcán a járda szélénél és lépcsőn: szinte mind így csinálják. Pedig igen sokat segít, ha a lent lévő lábbal is lendítjük fölfelé magunkat — ezáltal az elöl lévő combfeszítőnknek kevesebbet kell dolgoznia és a térdnek is könyökízület törésének kezelése a dolga.

Fájós térdűek azonnal érezni fogják a különbséget! Úgy tűnik, hogy a térdfájás nagyban gyorsítja a felfogóképességet. Erről majd még írok egy tudományos cikket. A hátul lévő láb majdnem minden izma segíteni tud ilyenkor ha hagyjuk : a farizom és a combhajlítók lökik előre a csípőt, a gyakorlatok a térd deformáló artrózisának kezelésére nyújtja a lábat, a vádli, boka és a lábfej izmai is emelnek.

Ezt a járás-módszert kifejezetten gyakorolni kell, míg ösztönössé nem válik — el kell találni többek közt a lenti boka nyújtásának mértékét, mert ha túlzásba visszük, akkor a bokánk fog elfáradni vagy fájni. A fájós vagy akár csak gyenge bokát ki is lehet hagyni ebből a buliból. Arra is figyelni kell, hogy a lépés indításakor a hátul lévő térd ne legyen nyújtva, mert hajlított helyzetből tud a kellő pillanatban ő is és a csípő is lökést adni a fellépéshez.

Erről főleg az első lépcsőfoknál vagy egyetlen leküzdendő lépcsőfoknál: magas járdánál, magas buszlépcsőnél szoktunk megfeledkezni. Foglaljuk össze az egész mutatványt! A dolog úgy kezdődik, hogy szembejön egy pimasz és csúnya magas lépcsőfok vagy járda. Feltesszük az egyik lábunkat a kekeckedő lépcsőfokra. Legjobb, ha a lábfejek vállszélességben vannak és egy kicsit kifelé néznek — az utóbbi lehet azért egyénenként és fájós izületenként változó.

Előredőlünk kicsit, annyira, hogy a testsúlyunk egy része az elöl lévő lábunkra kerüljön; a fejünk a térdünk fölött legyen, a térdünk pedig a sarkunk fölött, a térd ne hajoljon túlságosan. Ez az egyensúly megőrzése, a visszazökkenés, pláne hanyattesés elkerülése érdekében is fontos. A súly a sarkon, ne a lábujjakon legyen. Levegő kifújása közben a hátul lévő térd nyújtásával, a farizom megfeszítésével föllendülünk.

Az elöl lévő talp fölé kell löknünk a súlypontunkat, így leszünk a legstabilabb helyzetben. Ha nem fáj a hátul-alul lévő bokánk, akkor azzal is emelünk egy kicsit.

Ha a javasolt módon tartjuk magunkat lábfejek vállszélességben, kicsit kifeléakkor a korcsolyázók mozgásához lesz hasonló a lépés; így jól tudjuk érzékelni és kontrollálni azt, amikor az egyik lábról a másikra kerül át a amikor leereszkedik a lépcsőn.

Gyakori megbetegedések

Ha az agresszor több lépcsőfokból áll, akkor a lábunkat mindjárt a következő fokra tesszük és szükség esetén megpihenünk, szuszogunk párat nyugodtan. Annak, fáj a térd nehezére esik fellépni, NAGYON segít, ha mindkét talpa fáj a térd lépcsőfokon van, mikor megkezdi a mozdulatot, mert így van egy kis fáj a térd, amikor mindkét lába egyszerre dolgozik.

Arra, hogy mindkét lábat használjuk, külön koncentrálni kell, ez tanulandó. Az egyes izületeink állapotától függ, hogyan osztjuk el a terhelést a kétoldali farizom, térd, combfeszítő izom, boka között — minél több fájó pontunk van, annál nagyobb odafigyelést igényel ennek a kimunkálása. A fájdalom nemcsak nehezíti a mozgást, de rizikó-faktor is: ha egy váratlan nyilallásra ügyetlenül reagálunk, annak elesés lehet a vége. Gyakorláshoz, beidegzéshez érdekes módon nagyon segít, ha terhet viszünk hátizsákban vagy szatyorban — nem kell nagynak lennie a súlynak, csak épp tegye kissé nehézzé a fellépést.

Így jobban fogjuk érzékelni a jó és a rosszabb módszerek közötti különbséget. Az ellenkezője is igaz: aki nagyon nehezen jár, az úgy tud jól tanulni, ha könnyítve van a fellépés egy korláttal vagy segítőtárssal. Sok jó videó van a neten ezekről a technikákról, nekem nagyon tetszett Peter Schmock első és második bemutatója.

A másodikból van ez a két kép, ahol mutatja, hogy előre kell dőlni, hogy a térd ne legyen túlságosan behajlítva és hogy a farizmot ne hagyjuk amikor leereszkedik a lépcsőn Ezt az egész artistamutatványt érdemes otthon gyakorolni például egy sámli segítségével, melyről lentebb még hosszasan áradozni fogok. Ne feledjük: legjobb barátunk a gugli meg a sámli!

Tudniillik éles küzdelemnél, amikor utcán vagy lépcsőházban szembekerülünk egy ilyen támadó galerivel — nem fog eszünkbe jutni, mi a teendő. Ha eszünkbe jut, akkor meg nem fogjuk tudni rendesen végrehajtani, amíg nincs meg a rutin. Fáj a térd a lépcső nevet a végén, mi meg nem a röhögéstől gurulunk. A gyakorláshoz javaslom, hogy lendüljünk fel mindkét lábunk egyszerre való használatával, de ne tegyük fel a hátulsó lábat amikor leereszkedik a lépcsőn lépcsőre vagy sámlira, hanem rövid szünet után ereszkedjünk vissza kiindulóhelyzetbe és ismételjük a mozgást.

Nekem így sikerül legjobban koncentrálni arra, hogy mindkét lábamat használjam, ezenkívül ez kiváló fáj a térd gyakorlat is. Pontosabban: lassan és aztán fokozatosan felgyorsítva a normális tempóra és mindig megállva annál a gyorsaságnál, ahol elkezdjük elrontani. Ez a fokozatos tempóváltoztatás nagyon fontos; egészen lassan mindenki remekül tud tangózni, aki ismeri a lépéseket, na de a zene ütemére… az már kicsit más.

Ha csak gyorsan gyakoroljuk, akkor sok könyök fájdalom nyugalomban rosszul fogunk rögzíteni az agyunkban, ha csak lassan, akkor meg sosem jutunk el oda, hogy az igazi tempóban is menjen a dolog. A kétlábas módszernnél folyamatosan dolgozik mindkét láb — ezért akkor ajánlható leginkább a használata, ha másképp nagyon nehéz fellépnünk túlsúly, izületi problémák vagy cipelt súly miatt.

ízületi nem-gyógyszeres kezelés

Ki kell kísérletezni mindenkinek, hogy mikor mi válik be legjobban! Tudni vélem, hogy pont a nehézkesen mozgók miért csak az elöl lévő lábbal emelik fel magukat: mert ez sokkal statikusabb, amikor leereszkedik a lépcsőn mozdulat — épp ettől nehezebb is persze, viszont kevesebb billegéssel, elesés-veszéllyel jár. A továbbiakban is sok szó esik majd az egyensúlyozás szerepéről. Na meg a fejlesztéséről. Arról pedig, hogy a fejlesztése miként függ össze a légzéstechnikával a légzőgyakorlatos posztban olvashatnak a tanulni vágyó birkapásztorok nyájas olvasók és a többi olvasó fáj a térd, ha érdekli.

Egyébként vízszintes séta vagy futás közben is el szoktuk hanyagolni a hátsó lábunkat, nem lökjük vele hátrafelé a talajt, pedig így ugyanakkora erőkifejtéssel gyorsabban lehet haladni. Fura, hogy élemedett korban tud még a járásán korrigálni az ember. Fura, de igaz. Sokszor segít ilyenkor a sarokemelős kunsztom: amikor a hátulsó láb elválik a talajtól, kicsit megemelem a sarkam.

Na nem ennyire: hanem csak pár centivel. Valamiért jót tesz minden lábizmomnak, kevésbé feszülnek be. Nem fáj a térd, mi a dolog mechanizmusa, de ez nem is sarkalatos kérdés. A lényeg, hogy működik és még az előző pontban emlegetett dologban, a hátulsó láb lendítésben való kihasználásában is segít.

Lelki füleimmel hallom a kedves olvasó morgolódását: A térdemet így, a sarkamat amúgy, mi ez az egész marhaság, a fülemet ne mozgassam közben???

Térdfájdalom kezelés akupunktúrával

Nyugodjon meg, nyájas olvasó, nem felesleges dolgok ezek, máshol még kormányzati szinten is foglalkoznak vele! Abban persze igaza van, hogy nem könnyű, sőt, néha kifezetten idegesítő megszokott mozdulatokat újratanulni. De nem kell görcsösen folyton erőltetni, apránként, próbálgatva sikerülni fog. Azt olvastam több helyen, hogy paradox módon több kalóriát égetünk el, ha egyesével megyünk fel, mint amikor lendületesebben, kettesével véve a fokokat, ami furcsán hangzik első hallásra.

Ugyanakkora munkát végzünk mindkét esetben, mondja a fizikatanár, hiszen m tömegű testünket h magasságba vittük fel, nem lehet különbség az elhasznált kalóriákban! A tanár úr itt nem vette figyelembe, hogy a testünk felgyorsításához és lefékezéséhez szükséges munkát is mi végezzük, márpedig minél kisebb lendülettel megyünk föl a lépcsőn, annál több kis felgyorsulásból és lefékeződésből áll a mozgásunk.

Ha nem tudjuk elhinni, hogy a lefékezéshez is kalóriákat fogyasztunk, akkor képzeljük el a következő kis kísérletet. Leguggolunk, majd valaki fölemel minket, ez utóbbihoz nekünk semmi munkát nem kell végezünk. Aztán ezt ismételjük mondjuk százszor. És ugye nem gondoljuk azt, hogy másnap nem lesz izomlázunk? Sőt, sokan nem is tudnák százszor végigcsinálni a fáj a térd akkor sem, ha az izületeikkel nincs semmi probléma.

S ízületi betegségek gyógyszere egy másik dolog, amit ez az elképzelt tanár nem vett figyelembe. Ugye milyen jó érzés legalább gondolatban egy fizikatanárt egzecíroztatni? A fölfelé haladás közben emelgetjük a lábunkat és lóbálhatjuk a kezünket is, amihez külön energia kalória szükséges és egyesével véve a lépcsőket többször emeljük a lábunkat és lengetjük oda-vissza a karunkat, mialatt felérünk a lépcső tetejére.

Vagy fogyasztunk? Fáj a térd fizikát félretéve fáj a térd is érdemes itt elmondani, hogy más mozgásforma optimális a fogyasztáshoz, más a szívünk, izmaink erősítéséhez.